Külföldi szokások - Japán 1. rész
Arra gondoltam, stíluskommunikátorként bemutatok egy pár szokást, viselkedési szabályt, ami Japánban érvényes.
Joggal kérdezhetitek, miért épp Japán? Másik kontinens, nagyon messze van, mikor jutunk el oda? A mai világban semmi sem lehetetlen! Nem kizárt, hogy eljutunk, de az is lehet, ők jönnek hozzánk- vagy munkahelyre, vagy látogatóba, a saját lakásunkba. Sose hittem volna, hogy nekem is barátainkon keresztül lesznek ismerőseim e távoli országból. A hosszú beszélgetések alkalmával természetesen szó volt az ő kultúrájukról is. Sok érdekeset meséltek, az ő gondolataikat is beleszőttem írásomba.
Akit sorsa Japánba vezérel, meg kell ismerkednie az ott élők szokásaival. Nem biztos, hogy ez teljes mértékben sikerül, de a próbálkozás döntő jelentőségű lehet a kapcsolatok kialakításában.
A japán kultúra évezredes története során alakultak ki azok az illemszabályok, amelyek ma is igen meghatározóak mind a hétköznapi emberek társadalmi érintkezéseiben, mind a diplomáciai kapcsolatok teremtésében.
A japán etikettre jellemző az ösztönös udvariasság. Sem nyelvük, sem kultúrájuk nem teszi lehetővé az udvariatlanságot. Ha például egy autós elé bevág egy másik, a sofőr így fejezi ki nemtetszését: „Tisztelettel, menjen a fenébe!”
Bármilyen üzleti tárgyalásra kerül sor, a pontos megjelenés alapvető, a másik iránt érzett tisztelet jelképe. A külsőségek nagyon számítanak, hihetetlen jelentőségük van. Külsővel kell hirdetni, megfelelő partner vagyok a tárgyaláshoz, rám lehet számítani, gazdaságilag erős vagyok. Férfiaknak azt ajánlom, hogy nagyon elegáns, jó márkanevű, szürke öltönyben jelenjenek meg, az öltönyhöz színben harmonizáló inggel és nyakkendővel. Sárga színű inget, vagy nyakkendőt nem szabad felvenni, az a császári család színe.
Mivel Japán a férfiak országa, a nőknek igen visszafogottan kell megjelenni. A konzervatív öltözködés, a kosztüm elfogadott, amennyiben a szoknya hosszabb a térdnél. A nadrágkosztüm az üzleti életben nem tiltott, de nem is ajánlott. Nem kelt jó benyomást, ha a dekoltázs a mellvágásig ér, vagy kilátszik a váll. Smink lehet, de csak nagyon szerény, leheletnyi, a cipő zárt, és alacsony sarkú. A kiváló minőségű ruhatár természetesen a nőkre is vonatkozik. Ha estélyre mennek, feltétlen elvárás a nagyestélyi ruha. Ez azt jelenti, hogy a ruha hosszú, és elengedhetetlen a hozzá illő könyökön felül érő kesztyű és táska.
Bemutatkozáskor a japánok fejet hajtanak, de nekünk már a kezüket is nyújtják. Érdekes keveredése ez az ő hagyományos, és a mi üdvözlési szokásunknak. Ne várjunk tőlük határozott erejű kézfogást, náluk ez nem szokás. Mint az sem, hogy beszélgetés közben a szemünkbe nézzenek, ők ezt kerülik. Ha mosolyognak, az azt is jelentheti, hogy zavarban vannak. A vidámság csalhatatlan jele a szemük sarkában lévő mosolyráncok megjelenése. Oda üljünk le, ahova vendéglátónk vezet. Az ültetésnek hagyománya van, a főhelytől csökkenő társadalmi fontosság szerint.