A köszönés

Vannak olyan viselkedéskultúrához tartozó szabályok, amik mindenütt kötelezőek. Ilyen a köszönés. Ezzel kezdődik két vagy több ember közötti kapcsolat. Az emberek sokféle mód
on üdvözlik egymást: a japánok meghajolnak, az eszkimók és a maorik összeérintik az orrukat, a törökök és arabok a mellükre teszik kezüket, és 

Maori üdvözlés

 úgy hajolnak meg. 

A köszönés az első üdvözlési forma, a másik iránti tisztelet jele, olyan, mint egy ceremónia. Személyesen találkozunk, köszöntjük, s a másikra figyelünk. A köszönés megtanít minket a jó kezdet értékére. Köszönünk, mosolygunk – ezzel jelezzük, nyitottak vagyunk. Egy barátságos emberrel könnyebb beszélgetni, mint egy mogorvával.
Sok embernek, - mindegy, hogy fiatal vagy idős, - ez az alapvető üdvözlés is nehézséget jelent. Vagy egyáltalán nem köszön, elfordítja a fejét, vagy úgy tesz, mintha épp akkor kellene keresnie valamit a táskájában. Vagy ha az utcán már előre látja a szembejövőt, egyszerűen átmegy a túloldalra.
 
Az is gyakori, hogy köszön, de azt alig hallani, mert csak motyog valamit az orra alatt, pedig gyerekkorában hányszor hallhatta: -„Köszönj szépen!”
Sajnos ma tény, hogy a felnőttek egy része nem köszön. Erre nagyon jó példa: délutánonként, amikor még bölcsödébe mentem az unokámért, jöttek a fiatal szülők, s mintha ott se lennénk, egy szót se szóltak. (Persze ez nem igaz mindegyikre.) Ha a gyerek ilyen közegben nő fel, ő is azt gondolja, a köszönésre nincs szükség.
 
Magyarországon a napszaknak megfelelő köszönési formát használjuk. 
Azt mondjuk:  - „Jó reggelt kívánok!”,  - „Jó napot kívánok!” stb, elköszönéskor  - „Viszontlátásra!” Ez így helyes. Sokan rövidítenek, csak a „Jó reggelt!”, „Jó napot”, vagy a „Viszlát!” rövidítést használják. Kérem, ne tegyék, nem elegáns. Ne sajnáljuk egymásra azt a pár pillanatot, mondjuk ki a teljes jókívánságot, annyira nem sürget az idő.
Az is alapszabály, hogy az érkező köszön elsőnek. Mindegy hova lép be, lehet az iroda, üzlethelyiség, műhely vagy lift.
 
Ki köszön előre?
férfi a nőnek
fiatal az idősebbnek
alacsonyabb beosztású a magasabb beosztásúnak.
 
Érdekességként jegyzem meg, hogy a férfi-nő kapcsolata nem mindenütt olyan, mint nálunk. Thaiföldön a nők előre engedik a férfiakat. Amikor nálunk, a mi családunknál voltak thaiföldi vendégek, az autóba üléskor mindig csak a férfi ülhetett előre, a nők automatikusan mentek a hátsó ajtóhoz.
 
Férfiak nőknek a „Kezét csókolom!”- mal is köszönhetnek. Ez régiesnek tűnik, de elfogadott, egyes családokban a gyerekek még mai is így köszönnek a nagyszülőknek, de a beszélgetés során tegezik őket.
A kézcsók egy jelzés, a nagy tisztelet jelzése. A kézfogásra nyújtott női kezet a férfi egy kissé megemeli, ( derék és mellmagasság közé ), ráhajol, de az ajkával nem érinti, és nem néz fel, nem „szemez”. Ha mégis megcsókolta, netán rácuppant s ez zavaró, ne a férfi előtt törölgessük a kézfejünket, várjuk meg, míg arrébb megy. 

Azt tudni kell kedves Uraim, ha egy társaságban, ahol több nő is van, és egynek kezet csókolnak, az összes nőt így kell köszönteni. Ez alól az a kivétel, ha az első nő az édesanyja. Ha neki kezet csókol, a többieknek nem kötelező. 
Nem minden helyzet alkalmas kézcsókra. Szabadban, munkahelyen, vagy tömegközlekedési járművön egyáltalán nem való. 
 

facebook icon

  •  
  • Copyright 2014 stiluskommunikatorklara.hu
  • info@stiluskommunikatorklara.hu
  • Tel.: 06-20/3202-047