Tanulható-e a viselkedéskultúra?

- Ugyan már! Felnőtt ember vagyok, tudom, hogyan kell viselkedni.

Nem is vonom kétségbe, de…

 

Viselkedni nemcsak a diplomáciában kell, nemcsak ott kell tudni, kivel, és kinek, mit, hogyan kell tenni és mondani, hanem az üzleti- és hétköznapi életben is. A járatlanság, a szabályok ismeretének hiánya kellemetlen helyzetbe hozhatja az embert. Üzleti életben, álláskeresésnél nincs második esély, az elkövetett hibának következménye lesz, pedig „csak” egy rosszul megválasztott ruha, egy erős smink, vagy egy rosszul megfogalmazott mondat az ok.

 

A viselkedéskultúra tanulható, fejleszthető!

 

Első körben és első sorban a család a mintaadó. A gyerekek ott tanulják meg a viselkedés alapjait. A legnagyobb segítséget, a legtöbb támogatást és a legszigorúbb, szeretve javító kontrollt a családnak kell biztosítania. A földön járok és élek én is, a tapasztalatom azt mutatja, hogy ez nincs így. Ráfogjuk a rohanó világra, a hajszoltságra, meg sok egyébre, s a gyerekre nem, vagy alig marad idő.

 

Sok szülő elvárja az oktatási intézményektől, - lehet az bölcsőde, óvoda, iskola, - hogy ők tanítsák meg a gyerekeket az udvarias viselkedésre, a toleranciára, egymás- és önmaguk elfogadására. Sajnos ez nem megy. Nekik is részt kell venni ebben, de nem lehet csak az oktatási intézményekre hárítani a helyes viselkedés tanítását.

A média sem mindig a követendő példát mutatja, s a gyerekek hajlamosak azt követni. Gondoljunk csak a celebekre. Nekem időnként égnek áll a hajam, amikor egy-egy megnyilvánulásukat látom.

 

Az illem, az udvariasság, a helyes viselkedés az érték, követelményei általában nemzetköziek, bár a vallási háttér sok esetben befolyásol. A különböző kultúrák alakították ki azokat a normákat, amelyek szerint a közösség tagjai egymással kommunikálnak, viselkednek.  A cél mindenütt ugyanaz: példa és meggyőzés útján zavartalanná tenni az emberek közötti kapcsolatokat. Rábírni az egyént, hogy figyelemmel legyen környezetére és a külvilágra.

 

A modern közlekedés és technika lehetővé tette, hogy az egyes országok és világrészek könnyen elérhetők legyenek. Kiszélesedtek az érintkezések az emberek között nemcsak politikai, gazdasági, kulturális téren, hanem az élet számos oldalán is. Sok helyre mehetünk, sokan jönnek hozzánk, a népek tarkaságát hamarabb, könnyebben észrevehetjük. A minél jobb nemzetközi kapcsolatok fenntartásának is az egyik alapja, hogy megértsük egymást.

 

Ez a megértés nem korlátozódik csak a nyelvtudásra. Meg kell ismerni az egyes országok illemszabályait, viselkedésformák sajátosságait. Ezek nem ismerete kellemetlen helyzetbe hozhatja az ott tartózkodót. Hátrányt jelenthet a helyi szokások, konvenciók megszegése a hivatalos, vagy magánügyeink intézésében.

 

Azért azt már megfigyelték, hogy az etikett, a protokoll alapelemei, szabályai egységesülőben vannak. Az udvariasságot, előzékenységet meg lehet tanulni, akár felnőtt korban is.

 

Mióta egyre több magyar előtt nyílik meg a világ kapuja, egyre többen tartózkodnak hivatalos kiküldetésben, egyre többen mennek alkalmi- vagy állandó munkavégzésre, így nélkülözhetetlen ezen szabályok megismerése.