Külföldi szokások - Japán 3. rész

kaja

Japán étel

Nincs étkezés Japánban rizs nélkül. Nemcsak az egyes fogásokhoz, hanem fogások között is fontos szerepe van. A rizses tálat két kézzel kell nyújtani, s a baloldalon kell elhelyezni. Általában minden újabb fogás előtt esznek egy kisebb mennyiségű rizst. A jelzések minden japán számára érthetők: ha a tányéron marad belőle, azt jelenti, kér még. Azonban ha mindet megette, akkor befejezte az étkezést.
 
 
Ha a menüsorban tészta is van, bal kezünkkel emeljük fel a tálat egészen a szánk közelébe, s a jobb kezünkben lévő pálcikákkal szedegessük ki az ételt. A levest megihatjuk a tálkából, a többi részt meg a pálcikák segítségével ehetjük meg. Ha szójaszót kérünk az ízesítéshez, sohase a rizsre öntsük, hanem egy külön odahelyezett kis tányérkába. Mindig annyit, amennyit biztosan elfogyasztunk. Ha elfogyott, könnyen pótolhatjuk, de ne pazaroljunk.
 
 
A japánok ritkán élnek a saját házhoz, vagy lakásba való meghívással. Nagy megtiszteltetésnek számít, ha valakit mégis meghívnak. Ha külföldi, akkor főleg! Inkább éttermekben találkoznak üzleti partnereikkel, ismerőseikkel, barátaikkal, sokszor a rokonokat is a teázókban, vendéglőkben látják vendégül. Ennek egyszerű magyarázata van, kis alapterületű lakásban élnek, tatamin – gyékényszőnyegen- ülnek, s mivel a háziasszony ritkán beszél angolul, nem akarnak kellemetlen helyzetbe kerülni.
 
 
Ha virágot visznek a ház asszonyának, gondoljanak a következő szokásokra. Csakis páratlan számú virágot szabad adni. Ez tíz szálig megegyezik a mi szabályunkkal, de nálunk, ha tíz szálnál nagyobb csokrot köttetünk, nem kell feltétlen ügyelni a páratlan számú szálra. A japánok nem visznek cserepes virágot ajándékba. Nálunk megengedett, ha nem virágként, hanem ajándékként visszük. Kerülendő a fehér virág, mint a liliom és a kamilla. Ezek mind a temetést szimbolizálják. A mi kultúránkban ezeknek a virágoknak egész más jelentésük van. A liliom virágnyelven a szüzességet, tisztaságot és a méltóságot jelenti, a kamilla pedig az érzékek és a szellem nyugalmát.
 
 
Az ajándékozásnak is megvannak az európaitól eltérő szabályai. Az ajándékot mindig becsomagolva adják át. A felajánlott ajándékot nem szabad visszautasítani. (Kivétel, ha üzleti ajándékról van szó, s egyértelmű a vesztegetés.) A japánok soha nem bontják ki a csomagot az ajándékozó jelenlétében. Ezzel elkerülik, hogy kellemetlen helyzet alakuljon ki az ajándék értéke miatt. Nem nézik meg, ez egy kialakult szokás, ne is erőltessük. Nagyon kedvelik a párban lévő ajándékokat, hiszen a párban lévő, illetve páros számú dolgok szerintük szerencsét hoznak a megajándékozottnak, kivétel a négyes szám. Japánban a legszerencsésebb szám a nyolc, ennek hangalakja hasonlít a gazdagság szóhoz. A legszerencsétlenebb a négy. Ez azért van így, mert a négy, mint szám kiejtett formája hasonlít a halál szóhoz. Európában és az USA-ban a tizenhármas számot tekintjük szerencsétlen számnak, ezért sok helyen nincs tizenharmadik emelet, tizenhármas szoba.
 
 
Az otthoni vendéglátónkkal már biztos kezet foghatunk, ha nyújtja a kezét, de a ház asszonyával nem szokás, a kézcsók eszükbe se jusson! Tőlünk is elvárják: a cipőnket azonnal vegyük le, még az előszobában. Papucsot próbáljuk meg felvenni, bár elképzelhető, kicsi lesz. Sebaj, mert a szobában, mielőtt a földre terített gyékényszőnyegre lépnénk, a papucsot is le kell venni, s zokniban leülni. Európai ember számára kellemetlen és kényelmetlen a sarkon ülés. A férfiak nyugodtan ülhetnek törökülésben, a nők pedig, ha nadrágban vannak, először üljenek a sarkukra, majd lassan a súlyukat csúsztassák oldalra.
 
 
Férfiak beszélgetése közben előbb-utóbb feljön a szó az autóról. Mi azt mondjuk: a házam a váram, náluk a ház szerepét átveszi az autó. Tehát az én autóm az én váram. Ez első hallásra kissé furcsa, pedig így van. Mivel saját lakással kevés japán rendelkezik az egekig érő árak miatt, a boldogsághoz, tulajdonláshoz kell valami, így autót vesznek. Semmi meglepő nincs abban, ha egy átlagos japán üzletember bérlakásban lakik, messze a munkahelyétől, azt is mondhatnánk, hogy az isten háta mögött, de az egyik autómárka legújabb, csúcsminőségű példányával rendelkezik. A fehér színt a szépség és tisztaság jelképének tekintették, sokáig fehér autókat vettek. Azonban náluk is változott a közízlés, újabban a zöld, a fekete és a piros autók is divatosnak tekinthetők. Külföldön járva sajnálattal állapítják meg, hogy más országokban nem fordítanak olyan nagy gondot sem a külső, sem a belső állapotra, úgy vélik, az ottani járművek elhanyagoltak.
 
 
Szinte mániákusan ügyelnek a kocsi tisztaságára, s imádják a kényelmet. Van, aki még televíziót is szereltet a járművébe. Soha ne kérdezzék meg, mennyi a fizetésük, s mennyi pénzük van, ez tabu téma. Külföldi partnerrel folytatott tárgyalásokon a tolmácsok rémálma a viccmesélés, illetve annak fordítása. A japánoknak mást jelent a humor, mint nekünk, azt ajánlom, bár mennyire oldott a hangulat, a viccektől tekintsenek el.
 
 
Nagyon szeretnek újságot olvasni, a média ennek megfelelően sok napilapot terjeszt, sok újságnak van esti kiadása is, mindenki megtalálhatja a neki tetsző rovatot. Áprilisban, májusban a cseresznyevirágzás idején folyamatosan tájékoztatást adnak, az ország mely területén tart e pompás jelenség, s minden család megszervezheti, hol tölti a virágnéző kirándulását. A sajtónak nagyon erős a közvéleményre gyakorolt hatása.
 
 
Érdekességként említem meg, hogy Japánban a sajtótájékoztatón való fotózásra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak. Ott elengedhetetlen a helyes újságírói magatartás és öltözködés.
 
 
A protokoll szerint a japán császár kezet nyújthat az európaiaknak, de ezt csak ő kezdeményezheti. Ez elméletben így van, azonban a gyakorlat egész más. Mivel a bemutatások alkalmával a császár mintegy három lépés távolságra áll, így kézfogásra csak nagyon ritkán kerül sor. Arra is nagyon kell figyelni, hogy a meghajlás során sem a császár, sem a császárné szemébe nézni nem szabad. A császárnéval nem lehet kezet fogni, őt bármilyen módon megérinteni tilos.
 
Amikor a császári pár audienciát tart, öltözködésben ők is egyre jobban követik az európai divatot. Nem használnak erős, hivalkodó színeket, inkább a mértéktartás és visszafogottság jellemző rájuk. A meghívottaknak tilos a sárga szín viselete, mivel ez a japán császárság színe.
 
 
A modern közlekedés és technika lehetővé tette, hogy az egyes országok és világrészek könnyen elérhetők legyenek. Kiszélesedtek az érintkezések az emberek között nemcsak politikai, gazdasági, kulturális téren, hanem az élet számos oldalán is. Sok helyre mehetünk, sokan jönnek hozzánk. A minél jobb nemzetközi kapcsolatok fenntartásának is az egyik alapja, hogy megértsük egymást.
 
 
Ez a megértés nem korlátozódik csak a nyelvtudásra, meg kell ismerni az egyes országok illemszabályait, a viselkedésformák sajátosságait. Ezek nem ismerete kellemetlen helyzetbe hozhatja az ott tartózkodót. Hátrányt jelenthet a helyi szokások, konvenciók megszegése a hivatalos, vagy magánügyeink intézésében.
 
A magyarok előtt is nyitott a világ kapuja, egyre többen mennek alkalmi- vagy állandó munkavégzésre, már nem számít csodabogárnak, ha valaki másik országban dolgozik.
 
 Japán étel

facebook icon

  •  
  • Copyright 2014 stiluskommunikatorklara.hu
  • info@stiluskommunikatorklara.hu
  • Tel.: 06-20/3202-047